Birtok

Szőlőterületeink Bátán találhatóak. Ezen a vidéken a kelták foglalkoztak először szőlőtermesztéssel. A kelták itt létére a legfontosabb bizonyíték annak a kelta földvárnak a maradványai, amely az egyik területünk alapját is képzi. Ahogy a kelták számára ideális volt a földvár elhelyezkedése – onnan föntről minden irányban nagyon messzire el lehetett látni – , úgy a szőlő számára is ideális ez a hely, hiszen a nap és a szél is több oldalról éri, a magas tápanyagtartalmú dombon termő szőlőből jó savú, gyümölcsös és testes borok készülnek, az itt szüretelt rajnai rizlingből különleges ízvilágú testes fehérbor éppúgy készíthető, mint könnyed, jó savú pezsgő alapbor.

A többi területünk a falun kívül található, az 56-os út másik oldalán, a Cserhát és a Cenege jó vízháztartású és tápanyag-gazdálkodású területeiről könnyed, gyümölcsös  rozék, illetve nagy testű vörösborok is készülnek.

A birtok magvát az az első terület alkotja, ami még a 80-as években került a tulajdonunkba. Később ezt követte a többi.

Fajtáink

Rajnai rizling

A rajnai rizling – ahogy a neve is mutatja – Németországból származik. Rizling szőlőből a száraztól az édes desszertborig minden műfajban készülnek nagyszerű borok. A fajtát szinte hihetetlenül hosszú élettartam jellemzi – a minőségi rizlingek egészen idős korukig megőrzik fiatalos üdeségüket és gazdag aromavilágukat. Bár a rizling inkább a hűvösebb éghajlatú vidékeket kedveli, a teljes érettséghez és a gazdaságos hozamhoz védett, de napos termőhelyekre van szüksége. A fürtök tömöttek, bogyói kicsik, és viszonylag könnyen rothadnak. Bora zöldessárga, időnként szalmasárga, érett boroknál arany. Illata összetéveszthetetlenül komplex. Az érett rizlingeknél gyakran jelennek meg petrolos jegyek. Mi is kihasználjuk a fajtában rejlő lehetőséget, és készítünk belőle könnyed, korán szüretelt, magas savtartalmú, alacsony alkoholtartalmú pezsgő alapbort. (A fajta savtartalma nagyon komplex, kitűnő pezsgő készül belőle). Egy későbbi szüretelés esetén érett, petrolos, sós, minerális ízvilágú, magas alkoholtartalmú, érett, teses fehérbort készítünk, ez a testesség azonban nem nélkülözi a fajtára jellemző, gyümölcsös (alma, barack), ízvilágot.

Bánáti rizling

Ha “nagy”, komplex ízvilágú fehérbort keresünk, a rajnai az első számú választás. De ha csak egy könnyed fröccsre vágyunk a nagy melegben, vagy csak egy olyan borra, amely “itatja magát”, akkor a bánáti rizling a jó választás. Üdesége, alacsony savtartalma miatt sokan szeretik. A fajta – a nevének megfelelően – a Bánátból származik. Magyarországon csak kevés helyen található meg.

Sauvignon blanc

Francia eredetű világfajta, középérésű, közepesen termő fehér borszőlőfajta. Fürtje kicsi (100g átlagtömegű), vállas, tömött. Bogyója kicsi, zöldessárga, gömbölyded. Elsősorban a mésztartalmú és lazább talajokat kedveli, de homokos, löszös területeken is jól érzi magát. Jellegzetes illat- és ízvilága miatt az utóbbi évtized egyik siker fajtája. A rajnaival ellentétben bora nem hosszan eltartható, általában könnyed, reduktív fehérbor készül belőle.

Zenit

Az ezerjó és a bouvier fajták keresztezéséből született (Király Ferenc nevéhez fűződik). Rövid tenyészidejű. Korán érő fajta. Bogyói nem rothadnak, gombás betegségre érzékeny. Bora: édeskés illatú, ízű, finom savú, harmonikus, kellemes fehérbor (ugyanakkor pezsgőnek nem való – sok benne a gyümölcscukor, nehezen erjed szárazra).

Juhfark

Magyar eredetű fajtának tartják, de egyesek szerint szülőhazája Stájerország. A filoxéravész előtt nagyon elterjedt volt hazánkban. Külföldön ezt a fajtát csak a Kárpát-medencében ismerik. Elsősorban Somlóhoz kötődik.

Neve a fürt jellegzetességéből származik: a juhfark fürtje középnagy vagy nagy, hosszú, hengeres, tömött, a birka farkához hasonlóan visszahajló.

Korán fakad, közepes időben virágzik, zsendül és érik. Közepes tenyészidejű. Nagy termőképességű, sok cukrot termel. A gombás betegségekre érzékeny, bogyói rothadékonyak, ezért minden évben különösen is figyelni kell, hogy időben leszüreteljük. Napsütötte, meleg, száraz helyre ajánlatos telepíteni.

A juhfarkból készült borunk finom illatú, zamatban gazdag, harmonikus, kemény, de finom savú, zöldessárga színű. Elsősorban könnyed ételekhez való, fehér húsokhoz. Magas savtartalma miatt akár pezsgő alapbornak is beválna, egyelőre még kísérletezgetünk vele.

Kadarka

Hosszú időn át meghatározó fajta volt Magyarországon. Hasonnevei: Kadar, Török szőlő, Gamza, Csetereska, Fekete budai, Kadarka noir. Származása: Albánia, Kis-Ázsiából, a Balkánon át került hozzánk. Nevét többen Isztambul kis-ázsiai felétől származtatják (tr. Üszküdar, dél-szl. Skaderi).

A Kárpát-medencébe a törökök elől menekülő rácok hozták be a 15. században. Két úton került be. Az egyik út a Szerémségen, Villányon, Szekszárdon, Budán, Szentendrén, Gyöngyösön át került Egerbe. A másik út a mai Romániában található Ménes felé vezetett. Sokáig ez a legelterjedtebb szőlőfajta Magyarországon. Hazánkon kívül Bulgáriában, a Dél-vidéken és Romániában termesztik. Későn fakad és virágzik, közép időben zsendül és érik. Hosszú tenyészidejű. Közepes termőképességű. A bogyó héja vékony, ezért fogékony a gombás betegségekre. Védett és napsütötte fekvésbe való, ahol nem túl magas a humusztartalom.

A vékony héj miatt a kadarkából fehérbor is készíthető, de kiváló a rozé, illetve a vörösbor is belőle. A héj vékonyságából is adódóan a vörösbor színe is kicsit világosabb a megszokottnál. A mi kadarkánk fűszeres illatú, könnyed, gyümölcsös ízű. Ez számomra a mindennapok bora, amit minden vacsora mellé elképzelhetőnek tartok. A szekszárdi paprikás halételek, a lecsó elmaradhatatlan kísérője, de komolyabb események, ünnepi ételek mellett is megállja a helyét.

Portugieser

Hasonnevei: Autrichien, Früher Vöslauer. Nehéz megállapítani az eredetét, talán osztrák vagy portugál. Hazánkba a törökök kiűzése után betelepített svábok hozták magukkal. Rövid tenyészidejű. (Kp. fakad, korán érik.) Nagy termőképességű, étkezési szőlőként is fogyasztható. Kiválóan töppedő. Beérési cukorfoka kp., sok cukrot termel. (16,7 Mm°, sav: 7,3 g/l). Rendkívül érzékeny a per., liszth., bogyói rothadékonyak.

Bora: fajtajlleges, rubinvörös, színanyagban gazdag, kissé fanyar, lágy. Ászkolással hamar elöregedik.

Kékfrankos

Hasonnevei: Nagyburgundi, Blaufränkisch, Limberger, Frankovka.

Származása ismeretlen, Ausztriából, Németországon át terjedt. Itthon először Sopronban termesztették. Közepes tenyészidejű fajta. Jól termő, nem töppedő, minőségi fajta, amely Magyarországon érzi magát a legjobban. Bogyói nem rothadnak, de peronoszpórára, lisztharmatra érzékeny. Bora: enyhén illatos, zamatos, testes és fanyar, rubinszínű.

Turán

Kadarka, Medoc noir, Csaba gyöngye keresztezéséből. A Kadarka rothadékonyságának csökkentése volt a cél. Korán fakad, korán érik. Rövid tenyészidejű. Gombára érzékeny, túlérett bogyói rothadékonyak. Mély színű, finom savú vörösbor készíthető belőle.

Menoire

Az ezredforduló tájékán, 1998-ban még azt írták róla, hogy csak házi kertekben fellelhető. A fajta értékének korai érését tartják, hiszen már szeptember elején magas cukorfokkal szüretelhető. Apró, tömött fürtű, a bogyói sötétkék színűek és muskotályos ízűek. Hátránya, hogy könnyen rothad és közben az éretlen bogyók leperegnek.

Sokoldalú fajtáról van szó, mégis szinte a feledés homályába veszett, több ízben kellett új nevet felvennie. Az idősebb korosztálynak Medoc Noir néven lehet ismerős, ezzel a névvel érkezett hazánkba. Sokáig a magyarosabb Kék Medoc néven szerepelt, majd névváltásra került sor. A lisszaboni szerződés aláírása után, az Európai Uniós csatlakozás környékén továbbra is zavarta a gallokat a bordeaux-i borvidékre emlékeztető bornév (Medoc a borvidék egyik kiemelt jelentőségű területe). Ezért került sor a végső keresztelőre, a fajta a Menoire nevet kapta. A Menoir név közel áll a születési névhez, ugyanis a francia borászok e fajtát Mernon Noirnak nevezik. Franciaországból kerülhetett hozzánk Matthiász János segítségével. Egyedi, összetéveszthetetlen, fűszeres íz- és illatjegyeket mutat fel ez a fajta, vörösbortól szokatlan muskotályosságban pompázik. Sokan sokféleképpen készítik a menoir bort, mi a barrique hordós érlelést szeretjük alkalmazni, mert a fajtára jellemző muskotályos ízvilágot ez remekül ellensúlyozza. Ezáltal a bora a férfiak és a nők körében egyformán népszerű.

Syrah

A Syrah vagy Shiraz (ahogyan az Újvilágban emlegetik) eredetileg francia fajta. Jellegzetesen ribiszke és keserű csokoládé illatú vörösbor készül belőle, amely világszerte leginkább Kalifornia, Dél-Afrika és Ausztrália révén vált ismertté. Ezt a kettősséget képviseli a kétféle elnevezés is: az eredeti, francia Syrah és az ausztrál Shiraz. Viszonylag korán érő és bőven termő fajta. Nagy mennyiségben tartalmaz színező- és cserzőanyagokat, ezért alkalmas tölgyfahordóban való érlelésre. Nagy testű, fűszeres, kiváló bor készíthető belőle jó évjáratban. Sajnos a fajta érzékeny a rothadásra, ezért a termőhelyet és a szüret időpontját nagyon jól kell megválasztani. A cabernet fajtákhoz hasonlóan jól érlelhető, ugyanakkor sokkal hamarabb kerül szelíd, iható állapotba.

 Merlot

A merlot az egész világon ismert, világfajtának tekinthető vörösborszőlő, nemzetközi besorolás szerint a „nagy” kékszőlőfajták egyike. Ősi, francia fajta, eredeti hazája valószínűleg Bordeaux. Bora finom, sötétvörös, közepesen testes, lágy, teljes zamatú, gyümölcsös, bársonyosan csersavas, száraz minőségi vörösbor, amely már rövid érlelési idő után élvezhető.
Gyümölcsét gazdagon hozza. Fürtje kicsi, vállas, laza. Bogyója nagy, vékony héjú. Illata sokszor az érett szilvát idézi. Kiváló rozét is lehet belőle készíteni, de vörösbora is egyedi ízvilágú. Mi a frissen telepített Merlot ültetvényünkről 2017-ben szüreteltük le az első évjáratot, nagyon kíváncsian várjuk, milyen bor lesz belőle.

Cabernet franc

A cabernet franc-t általában a cabernet sauvignon kistestvérének tekintik, kevésbé kifinomultnak, izgalmasnak tartják, épp ezért ritkán palackozzák fajtaborként, inkább az úgynevezett Bordeaux-i házasításokban használják. Villány és a villányiak mellett mi azonban sokkal fontosabbnak tartjuk a franc-t, mert tapasztalataink szerint  ez a fajta szebb, egyedibb bort ad, mint a sauvignon. Minden évben beérik (szemben a sauvignonnal, amely rossz évjáratban sajnos nem érik meg teljesen, a belőle készült bor paprikás íze is erről árulkodik a kóstolónak). Bár a franciák kizárólag házasításhoz használják, a Bordeaux-i borvidék is “megosztott” a fajta tekintetében:a borvidéket átszelő Garonne folyó bal partja, a klasszikus Medoc-i vidék inkább preferálja a cabernet sauvignon és a merlot szőlőfajtákat, ezzel szemben a jobb part, Pomerollal és St-Emilionnal inkább áll a merlot és a cabernet franc pártján.
Lágy savak, finom, érett, tömény cserzőanyagok, bársonyosság, harmónia, elegancia, rendkívül hosszú életpotenciál jellemzi a Cabernat franc-t. Évről-évre megbízhatóan teljesít, még a kevésbé jó időjárású évjáratokban is. Szeretem a lágyságát és a gyümölcsösségét, általában nem érleljük hosszan, hogy megmaradjon a frissessége. Ünnepi bor, de ez nem azt jelenti, hogy az ember egy fél pohárnál többet nem kívánna belőle. Hosszan tartó zamata emeli az ünnep fényét.