Amíg még nem tanultam borászatot, addig nehezen lehetett engem arra rávenni, hogy boltban, hipermarketben vásároljak bort. (Persze ebben közrejátszott az is, hogy otthon viszonylag egyszerűen hozzáfértünk egy-egy kiváló palack bátai vöröshöz vagy fehérhez.) De ajándékba sem szívesen vettem bort, mert nem ismertem azokat a viszonylag egyszerű szabályokat, amik megkönnyítik a választást. Amióta már tudom, mire kell figyelni a boltban, szívesebben nyúlok egy-egy palack után a polcra, és néhány esettől eltekintve még nem is jártam rosszul. (Abban a néhány kivételben volt pl. egy francia bűnrossz bor is, ami szerintem elképzelhető, hogy nem is bor volt, csak valami silány utánzat, illetve egy dél-afrikai is, ami egyszerűen semmilyen sem volt.)

Hogy mire is kell figyelni a vásárlás során?

• Üledék

Mindenképpen nézzük meg, mennyire tiszta vagy zavaros a palackban található bor. (A fehér és a rozé bornál ez könnyebb, a vörösnél már nehezebb, de nyugodtan fordítsuk fejjel lefelé és aztán a talpára az üveget, s ha zavarosító tényezőt, üledéket látunk benne, az nem jó jel.) Itt most nem térnék ki külön arra, hogy a kézműves borokban esetlegesen megfigyelhető borkőkiválás nem hiba, mert kézműves borokkal nem nagyon találkozik az egyszerű háziasszony a hipermarketben.

•  Címke

Most nem arról szeretnék szólni, hogy a szebb, igényesebb címke jobb bort jelez – csak drágábbat esetlegesen. Tudnunk kell, hogy a borválasztás legtöbbször az egyszerű vásárló esetében emocionális – sokszor mi magunk sem tudjuk megmagyarázni, miért azt a palackot választottuk. Ezt a tervezők is tudják, és megpróbálnak hangulatot, érzéseket közvetíteni a vásárló felé, hátha ez arra csábítja a vevőt, hogy az általuk közvetített hangulat alapján sor kerüljön az adott termék vásárlására is.
A címke ugyanakkor fontos információkat tartalmaz: évjáratot, termelőt, fajtát, alkoholtartalmat, minőségi besorolást stb., amik nagyon fontosak lehetnek egy esetleges vásárláskor.

•  Szín és évjárat

Nem mindegy, milyen évjáratú és fajtájú bort választunk. Szerintem a gyakorló háziasszonyok közül csak kevesen tudják, hogy a fehér és rozé borokat rövid időre, gyors fogyasztásra készítik. A reduktív technológia által okozott gyümölcsösség, frissesség az évek során csökken, akár teljesen is elvész. Ha tehát egy, maximum két éves fehér vagy rozé bort választunk, akkor jól járhatunk. Egy három-négy éves – netalántán még külföldi – bor esetében viszont könnyen mellényúlhatunk. (Nem vagyok túlzottan elfogult a magyar borokkal szemben, ebben az esetben a külföldi bort azért emeltem ki, mert egy külföldi – akár tengerentúli – bort már maga a szállítás is “megnyúzhat”.)

A vörösborok esetében már az idő nem játszik ilyen fontos szerepet. De pl. a Beaujolais Nouveau esetében szintén lényeges, hiszen ez újbor, ami frissen rendelkezik mindazokkal a beltartalmi értékekkel, amiért a piacra kerülnek.

Persze lehetne itt írni különböző évjáratokról, hogy melyik volt rosszabb vagy jobb, mint pl. a magyar borok esetében a 2010-es, de ez már tényleg olyan tudás, amit a borokhoz értők ismernek, a többiek viszont nem nagyon foglalkoznak vele.

• Alkoholtartalom

Ennek ismerete nem azért fontos, hogy mennyit lehet belőle inni, és utána mikor ülhetünk az autóban a kormány mögé, hanem fontos információkat ad a borról. Egy több éves (2-3 vagy még több), alacsony alkoholtartalmú bor (9-10 v/v%) azért lehet rossz választás, mert a bor alkoholtartalma az évek múlásával csökken. Az alacsonyabb alkoholtartalmú borok nehezebben eltarthatóak és hajlamosabbak a borbetegségekre.

•  Ismeretek a termelőről, a termővidékről

Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy ismerjük egy adott borvidék és/vagy ország legjobb termelőit, az adott vidékre jellemző éghajlatot, legjobb szőlőfajtákat stb., az természetesen nagyon jó (bár még így is hibázhatunk, de lényegesen kevesebbet). Ez a tudás viszont nem feltétlen áll rendelkezésére annak a háziasszonynak, akinek nem ez a hivatása vagy a hobbija.

• Ár

A legdrágább bor nem minden esetben a legjobb is.
A mindennapi fogyasztásra nem kell a legdrágább borokat választani, egy-egy különleges alkalmat meg lehet koronázni egy drágább, különlegesebb tétellel. Bár lehet, hogy egyesek ezért megköveznek, én néhány esetben túlzásnak tartom már a magyar borok esetében is a túl magas árat. Nehezen fér a fejembe, hogy a 100 Ft/kg-os szőlőből hogyan lesz 4-5 ezer forintos bor. (Ha a borszőlő előállítási költségeit, a borkészítés és a palackozás költségét is összeadom, akkor kb. 700 Ft-nál járunk. Persze, ehhez jön még a marketing, a polcdíj stb., de a 4-5000 Ft szerintem akkor is túlzás.)
Ugyanakkor az alsó polc “koccintós” bora sem biztos, hogy jó választás annak, aki egy jól elkészített vacsorát szeretne megkoronázni az itallal. Azt gondolom, az 1000-2000 forintos kategóriában már könnyen lehet elfogadható minőségű bort venni.

Remélem, ezek alapján mindenki szívesebben – és nagyobb kedvvel választ bort a mindennapi kis és a különleges nagy ünnepekre is!
Ti hogyan választotok bort a boltban?

(A képek forrása a www.freedigitalphotos.net.)