Borbemutatóra mész és nem tudod, hogy viselkedj? Szeretnéd a barátaid boros tudásoddal elkápráztatni? A most induló sorozatban arról lesz szó, hogyan is kóstoljunk bort, mire figyeljünk akkor, ha társaságban kóstolunk, vagy éppen hogyan tartsunk otthon a barátoknak egy kis, rögtönzött borbemutatót. A borkóstol(tat)ás első lépése, hogy miben is szolgálom fel az italt.

A pohár tartása

Az talán már mindenki számára nyilvánvaló, hogy bort borospohárban kínálunk. A jó kóstoló pohár talpas, tulipán formájú, a szája enyhén szűkülő. Ez azért fontos, mert ez a forma segít abban, hogy a bor illata benne maradjon a pohárban, és kóstoláskor koncentráltan érezhessük és élvezhessük a kortyot. A szára pedig abban segít, hogy annál fogva jobban meg tudjuk pörgetni az italt. A pohár kehely részét általában nem fogjuk meg. Kivételt képez azonban például az, amikor a borunk túl hideg, és fel szeretnénk melegíteni. Egyéb esetekben inkább a pohár szárát vagy a talpát fogjuk meg.

A borospohár tartásának módjai. Forrás: Wine Folly

Borkóstoláshoz a legalkalmasabb a teljesen átlátszó, minta vagy egyéb véset nélküli, nem színes pohár. A színes pohár befolyásolja a mi színérzékelésünket is, és egészen másképp látjuk benne a borunk színét. A teljes átlátszóság pedig azért fontos, hogy észrevegyük, ha a borunk nem tükrösen tiszta. (Mert ha ezt tapasztaljuk, rögtön el is kezdhetünk gyanakodni, nem hibás vagy beteg-e a bor.)

Jó bort is tiszta pohárból

Természetesen az is fontos, hogy a pohár tiszta legyen. Én sem szívesen kóstolok olyan (kis) pincében, ahol opálos, kétes tisztaságú poharat ad a vendéglátó, jobb esetben ellöttyinti egy kis hideg vízben. (Ha ilyen helyzetbe kerülök, erősen koncentrálok a bor alkoholtartalmára, és arra, hogy az alkohol fertőtlenít.) Persze ez legtöbbször a kis (igazi “kézműves”) pincénél fordul elő, egy a bor értékesítéséből megélni kívánó borászat vagy pince nem engedhet meg magának ilyen hibát. De azért így is előfordulhat nem várt eset. Még ha mosogatógépben is tisztítjuk a poharainkat, a kivételkor meg kell győződni arról, teljesen tiszták-e. Az esetleges mosószer vagy öblítő maradványok pl. a pezsgőnk élvezeti értékét ronthatják, mert az ilyen pohárban a pezsgő elveszíti a buborékjait. Tehát a pohár törölgetését általában ilyenkor sem ússzuk meg. Én szeretem a mosogatás-barát poharakat, vagyis az olyanokat, amelyek nem túl vékony falúak (hogy az első mosogatáskor nem pattan szét a kezemben), és amibe “belefér” a kezem, vagyis amiből az aljára száradt vörösbort is ki tudom mosni.

Burgundi vagy bordeaux-i, Chardonnay vagy Rizling?

De a sokféle és rengeteg formájú pohár között ember legyen a talpán, aki eligazodik. Fehérboros, Chardonnay vagy Riesling-pohár, burgundi vagy bordeaux-i, tulipán vagy kehely, kicsi vagy nagy, flute vagy pezsgős kehely. Melyik a jó? Ha jó nagy a konyhánk és sokféle pohárnak van hely, illetve mi magunk is annyira kifinomultak vagyunk, hogy élvezzük, ha minden típusú bort a saját (tehát a fajtának leginkább megfelelő) poharából ihatunk, bátran vásároljunk és kísérletezzünk. Nekem itthon két-, illetve háromféle poharam van. Egy a pezsgőnek, egy a vörösöknek, egy a fehérboroknak. A vörösboros és a fehérboros pohár közt általában csak a méret különbözik. A fehérboros kehely kisebb méretű, a vörösboros öblösebb, hogy a bor minél több levegővel találkozzon. A bor aromái, ízei ilyenkor, a levegővel érintkezve tudnak igazán megmutatkozni.

A kifinomult kóstoló. Forrás: pinterest

A poharat általában a harmadáig szokás tölteni. De talán úgy könnyebb megjegyezni, hogy a bort a pohár legszélesebb részéig töltjük. A vörösboroknál ez különösen fontos, mert hiszen így tud a legtöbb levegővel érintkezni, a pohár felső része, az ú.n. illatgyűjtő zóna pedig az illatokat koncentrálja. A fehérboros poharak azért is kisebbek, hiszen itt a hangsúly a friss illatok megtartásán van. Ha túltöltöm a poharat, akkor az ital megpörgetése is nehezebbé válik anélkül, hogy kilöttyenne. Bár szerintem ahhoz is gyakorlás kell, hogy kilöttyenés nélkül tudjuk megpörgetni a bort. Én pl. borversenyeken szoktam ezzel a nehézséggel szembesülni. Ezért általában a poharat az asztalon hagyom, nem emelem fel, és így pörgetem meg benne az italt. Nekem ez a bevált módszer, így tudom elkerülni, hogy a fehér asztalterítőt vörösbor pöttyökkel mintázzam. Ez különösen is fontos akkor, ha nem egy-két, hanem mondjuk harminc-negyven mintát kóstolunk.

És a pohár töltése

Mire figyeljünk még? Ha nem mi vagyunk a házigazdák, és nem mi bontjuk a palackot, már akkor is figyelhetünk arra, amikor a bor a pohárba kerül. Milyen a folyása? Nehezen folyó, olajos vagy éppen olyan, mint a víz? A bor testességét is meg lehet állapítani ebből (persze a gyakorlottabbaknak). A testesebb bort már a pohárba érkezése is elárulja, míg a vékony bor általában vízszerűen csordul ki a palackból. Itt kell megemlíteni a nyúlós bort, amely nyúlósan, olaj- vagy szirupszerűen folyik. Ezt általában egy baktérium (pl. Bacterium viscosus vini) elszaporodása okozza, levegőztetéssel, savtartalom-növeléssel, illetve megfelelő kénezéssel tudja kezelni a borosgazda. Szerencsére ilyen borbetegséggel ritkán találkozunk palackozott borok esetén.