Már nagyon rég írtam a pezsgőinkről, most – ha már szilveszter előtt nem sikerült – mégis hadd essen néhány szó a kedvencemről… Mint arról már írtam, nálam/nálunk a pezsgő szeretetének hagyománya van: szeretjük a pezsgőt, és mindenek előtt szeretjük a saját pezsgőnket. Édesapám már csaknem negyven éve tesztelgeti, készíti – no nem minden évben, és azóta, hogy én is bekapcsolódtam a borászkodásba, bevallom, ezzel szeretek a legjobban foglalkozni. A tavalyi (2014-es) rajnai rizlingünkből készítettünk a legutóbb pezsgőt, és már csaknem egy éve, hogy palackba töltöttük az első adagot. Az ünnep előtt ismét rázóállványra tettünk egy adagot, egyrészt mert elfogyott a még nyáron seprőtelenített mennyiség. És persze kíváncsiak is voltunk, mennyit változott a pezsgőnk az autolízis során – nyáron, a pince hűvösében érlelődött a pezsgő, és a tavasszal képződött széndioxidot “elnyelte”: ennek eredménye, hogy a habzóborokkkal, a gyöngyzőkkel és a fröccsel ellentétben a buborékok jóval kisebbek, szinte krémes érzést okoz a szájban a rengeteg kicsi buborék.

Pezsgőteszt itthon

És ha már szilveszter, nekünk is alkalmunk adódott összekóstolni a sajátunkat néhány más termelő pezsgőjével. Elsőként a Bodri Pincészet sauvignon blanc alapú pezsgőjét kóstoltuk, amely – ha jól sejtem –  Szentesi Józsefnél készült. A pezsgő nagyon tiszta, igazi “szép munka”. Ami nekem nem annyira tetszett benne, az a Hungária pezsgőből is kiérződő konyakos íz, amely szerintem az expedíciós likőrből származik. Nekem ez annyira nem ízlik (bár tudom, hogy egyrészt ezzel lehet a Szentesi műhelyben készült sokféle pezsgőt megkülönböztetni, illetve egyedi ízt adni).

A második kóstolt tétel a John Josh száraz pezsgő volt. Nagyon vártam a chardonnay alapú pezsgőt, a nyitás után sajnos mindjárt csalódnunk kellett, mert a pezsgő dugós volt. Ez persze nem a borászat hibája, a parafa dugó esetében sajnos előfordul. Ha a dugós íztől (és inkább illattól) elvonatkoztattunk, tiszta, szép pezsgőt ízlelhettünk. Kicsit nekem a cukor sok volt, de ez csak annak köszönhető, hogy mi itthon csaknem mindig brut pezsgőt iszunk, így a száraz már kissé édes volt nekünk.

Bevallom, a harmadik tételre már régóta kíváncsi voltam, és már régóta vártam az alkalmat, hogy végre Kreinbacher pezsgőt kóstolhassak. Ezt most némileg könnyítette az újév utáni leárazás is, bevallom, 3000 forint feletti összeget nem szívesen költök pezsgőre – főleg, ha van itthon saját is. A kóstolt pezsgő nagyon jó volt, igazi jó pezsgő – bizony, itthon nem gondoltuk volna, hogy furmintból is lehet jó pezsgőt készíteni. Ugyanakkor nem sokban különbözött a kóstolt tétel a mienktől. A kettő közti különbség inkább stílusbeli különbség: míg a Kreinbacher inkább a francia champagne könnyed, gyümölcsös eleganciáját idézi, addig a mi rajnai alapú pezsgőnk inkább a német pezsgőkkel rokon, gyümölcsös és virágos illatú, és a savai is inkább a német pezsgőket idézik.

Pezsgőteszt a médiában – tanulságok

Persze azét mindezek mellett a médiában megjelent – főleg szilveszter előtti – pezsgőteszteket is olvasgattam. A Nébih is megtartotta a maga tesztjét (bővebben pl. itt), ahol a külföldi pezsgők közül az általam nagyon jó ár-érték arányúnak tartott és ízben, tisztaságban is megfelelő Cava 12. lett. Az mno.hu egyik cikkét is olvastam, és a kóstoló több alapvetésével egyet értek: pl. szerintem is nagyon fontos, hogy a pezsgőt nagyban meghatározza az alapbor – nem minden jó bor egyben jó pezsgőbor is. (Erről bővebben itt írtam.) Az általa ajánlott H… Extra Dry pezsgőt viszont éppen a fent írt ok miatt ki nem állhatom, sajnos sokszor csalódtam már benne.

A borrajongó blog (itt) is megírta, milyen eredményre jutott a hazai pezsgők kóstolása után.

• A blog szerint Magyarországon sok a rossz pezsgő. Ezzel sajnos én is egyetértek. Szerintem is sok a rossz pezsgő. De amíg a rossz pezsgőhöz szemtelenül olcsón hozzá lehet jutni, addig sajnos a jó pezsgő ezzel szemben sokkal (szerintem aránytalanul) drágább. Persze érthető valahol, hogy a pezsgő mindig is drágább lesz a palackos bornál (itt ugyanis meg kell fizetnünk a tárolási költséget, ill. a várakozási időt, amíg a pezsgő érlelődik és kész lesz a forgalomba hozatalra), és persze ez azzal is magyarázható, hogy a pezsgő mindig is luxus cikk marad. Azért a 3000 forint feletti árat én is sokallom.
• Továbbá fontos, hogy jó pezsgő jó minőségű szőlőből és borból készüljön. Ezzel teljesen egyetértek. Az ültetvény terhelése nagyban meghatározza a szőlő – és az abból készült bor minőségét. (Ebben az esetben a túl- és alulterhelés helyett optimális terhelésre kell törekedni – hogy a szőlő jól érezze magát – akkor a legoptimálisabb az íze is.) Ennek igazságát könnyű belátni, elég akár csak a magunk által a konyhakertben megtermelt zöldség ízét összehasonlítani a “nagyüzemi” paprikával, paradicsommal, de az ember esetében is így van ez: amikor sem alul-, sem túlterheltek nem vagyunk, akkor látszunk a legszebbnek.
• Az is biztos, hogy az sem mindegy, milyen fajtából készül az alapbor. Az illatos, aromás szőlőfajtáknak nem feltétlenül tesz jót az akár több éves pezsgős palackban történő érlelés, illetve ajánlatos – szerintem – a visszafogottabb fajélesztő választása is (pl. nem a tutti-fruttis), mert ez sem változik az érlelés hatására feltétlenül előnyösen.
• A blog szerzője szerint a hazai pezsgőkben sok a dosage – azaz a pezsgők sokszor túl édesek. Sajnos nem szabad elfelejteni, hogy az édes alapíz a többi alapízt “elfedi”, így a hibás pezsgő, a hibás íz elfedésére kiválóan alkalmas. Mi itthon a nyerspezsgő ízét kedveljük a legjobban. De aki mindenáron az édesnél szeretne maradni, annak azt ajánlanám, hogy ne a legolcsóbb édest vegye, vagy igyon száraz pezsgőt cukorral, cukorsziruppal vagy édesítőszerrel, akkor nagyobb az esély arra, hogy nem ízhibás pezsgőt fognak rásózni.

És akkor néhány ok, miért is jó a mi pezsgőnk:

• mert saját, a lehető legoptimálisabban terhelt ültetvényről származó szőlőből készítjük
• mert nagy gondot fordítunk arra, hogy az alapbort eleve pezsgő-alapbornak készítsük el (kezdve a szüreti időpont megválasztásától a fajélesztő választásig, a hűtött, reduktív erjesztésig)
• nálunk minden palack pezsgő egyéni bánásmódban részesül: külön mindegyiket megfogjuk, forgatjuk, lerázzuk, degorzsáljuk – mindent kézi munkával
  

  440 palack megtöltése órákig tart.

• ezért a pezsgőnk tiszta, egyedi, gyümölcsös, virágos illatú, üdítő ital, ami szinte minden ételhez és alkalomhoz illik, nem csak a nagy ünnepekre, hanem a kis, apró örömökre is.
  

  A pezsgő a kis örömök itala is. Itt pl. a nyári forróság után az esti enyhülésnek örültünk.