Már régóta érlelődik a fejemben – és a szívemben – ez a bejegyzés.  Az utolsó bejelentkezés óta már jó pár hónap telt el. A nagy hallgatást csak az tudja megérteni, aki egyszerre nyaralt egy kicsit augusztusban, és éppen csak hazaérve már szüretelt is, és aki augusztus közepétől egyszerre szüretel, indítja a gyerekeit iskolába, szülői értekezletekre és borbemutatókat tart (esetleg német nyelven is), és persze a szürettel együtt bort is készít.

Először csak a szüret végét akartam megvárni vele. De a jég miatt annyira rendkívülire sikerült az évünk és a szüretünk, annyira nem látszott, mi is lesz az eredmény, hogy egyre csak halasztódott és halasztódott a bejelentkezés is. A honlap is megváltozott – csak fokozatosan -, és már régóta töröm a fejemet azon, mit is kezdjek a bloggal. A hosszabb hallgatás bennem is megérlelte a változtatás szükségességét.

A szüreti munkák, az ezzel egybeeső iskolakezdés szinte minden erőmet és figyelmemet felemésztik. Hosszú cikkekre nincs időm, se erőm. Viszont egyre több olvasótól hallottam, milyen jó lenne, ha ez nem veszne el, ha lenne folytatás. Ezért úgy döntöttem, a blog megmarad, de változik is, ezentúl legfőképpen a borászat mindennapjairól fog szólni. De hogy ez a változás se legyen átmenet nélküli, ezért most jöjjön egy olyan bejegyzés, amiben megpróbálom összefoglalni, mi is történt velünk a jég óta.

A szüret

Kezdjük a legelején. Amikor július 25-én megpillantottuk a jégeső pusztítását, nem sok reményünk maradt. Az előzetes becsléseink szerint legalább hatvan százalékos kárt okozott a jég. De még semmit sem lehetett tudni, hogy vajon a növény mindezt hogy vészeli át. Voltak “sikertörténeteink” is: hiszen pl. a jégeső által csak kis mértékben (azaz csak kb. negyven százalékban) károsított Merlot ültetvényünk nagyon szép termést hozott.

És voltak pillanatok, amikor azt hittük, idén nem szüreteljük le a Cabernet franc-t vagy a Kadarkát. De a hosszú, meleg ősz ezen is segített, és idén – éppen a jégnek “köszönhetően” – legutolsóként éppen a kadarkát szüreteltük, mert addigra megérett. (A jég után ugyanis a növény levelet hajtott, ezért az érés teljesen megállt. Amikor rendes időben kadarkát kellett volna szednünk, csak zöld fürtöket találtunk a tőkéken. Ezért a késlekedésért viszont megúsztuk a nagy esőt, mert míg emiatt sokan leszedték a kadarkát, a mienk nem rohadt meg az esőn sem, csak szép lassan éregetett.)

És hogy milyen lett a termés?

A fehérboraink nagyon szépek lettek. Idén mindenképpen érett, gazdag, telt fehérborokat szerettünk volna. Ezért jó kis pincészetnek lenni, mert lehetünk változatosak, játszhatunk a saját kedvünk szerint. Tavaly a szüret a pezsgő alapborról szólt. Idén viszont nem tervezzük a pezsgő készítését. Éppen ezért sokáig vártunk a szürettel, és magas cukorfokú szőlőt szüreteltünk. Az azóta kierjedt Rajnai rizlingünk igazi csemege: hosszú ízű, telt, gazdag bor.

A vörösborainkra sem panaszkodhatunk. A nagy meleg (és az aszály) miatt viszonylag korán le kellett szednünk a Syraht, és már most látjuk, hogy a tavalyi évjáratnál is szebb bora lett. Idén először dolgoztunk fel Merlot-t, és nagyon szép, lágy vörösborunk lett, az idei év egyik nagy kedvence lesz! A Cabernet franc és a Kadarka kapott a jégből, de azért – úgy néz ki – hogy a nagy sokk (jég) ellenére a szőlő nem hagyott minket cserben, és jó zamatú, könnyed, gyümölcsös boraink lesznek belőlük. Azért hogy a problémákról is essen egy kis szó: a jégverés miatt a kadarkából sillert készítettünk, hogy a sérült bogyórészek, a jég által eltalált és a fejlődésükben megállt bogyók éretlen íze ne rontsák el a készülő borunkat.

A pezsgőnk

Még a tavalyi szüret során döntöttünk úgy, hogy a 2016-os évjáratú rajnai rizlingünket pezsgő alapbornak készítjük el. (Meg is kaptam a minősítést az egyik borversenyen, ahol a bíra “Littke” minősítéssel jellemezte a pezsgő alapborunkat, jelezve, hogy kitűnő pezsgő lenne a magas savtartalmú borunkból.) Azóta a pezsgőt letöltöttük, egész nyáron vártuk az erjedését, ami egyáltalán nem volt annyira problémamentes, mint az előző években. Idén leginkább a koronazárakkal bajlódtunk. Sajnos elfogyott az egyszer nagyon régen beszerzett, jó minőségű, erős, saválló koronazárunk. Több hetes keresgélés után az egyik borászati boltban végre ráakadtam egy jónak tűnő pótlásra, és az új pezsgőt már ezzel zártuk le.

Sajnos azóta kiderült, hogy úgy néz ki, itthon nem lehet palackos erjesztéshez jó koronazárat kapni. (Akinek van ötlete, kérem, jelentkezzen!) Az új zár egyszerűen nem bírja a palackban uralkodó nyomást, deformálódik, ennek következtében pedig ereszt. Szerencsére nem nagyon, de az azért látszik, hogy a következő töltésig mindenképpen kell szereznünk valahonnan jó koronazárat. A szilveszteri dömping idején már nem is bírtuk tovább, és megkóstoltuk az idei pezsgőnket. Szerencsére a koronazárral való bajlódás nem érződik az ízén, és legalább annyira jó lett, mint a 2014-es!