Félreértés ne essék, nem szeretnék új ünnepet bevezetni.

A liba-ünnep (ahogy Márton napot sokan csak így hívják) után szerintem nincs szükség a “pulyka-napra”. De mi is a hálaadás napja Amerikában? Sokak szerint ez az ünnep emlékezés az 1620-ban Amerikába érkező telepesek nagy nyomorára és az utána következő évben megtapasztalt bőséges termésre, melyet az indiánok segítségével sikerült megtermelni. Más források szerint ez a nap korántsem ilyen ártatlan, hanem a kegyetlen indiánmészárlásnak állít emléket – persze a telepesek szempontjából. Manapság a legtöbb amerikai család persze nem erre emlékezik, a hálaadás a családi együttlét, a közös családi asztal ünnepe, amikor mindenki otthon ünnepel.

Nincs szükségem új ünnepre.

Már így is zavarnak a boltokban, az utcákon a fényfüzérek, a karácsonyfák, a karácsonyi vásárok. Emlékszem, néhány éve még azon bosszankodtam, hogy a halottak napja utáni napon a nagyobb szupermarketekben hirtelen megjelentek a karácsonyi gömbök. Ma már ez még rosszabb. Már nem várják meg a november elejét sem, hanem október végén kiteszik a dekorációt (a mindenszenteki mécsesek és a halloween-tökök mellé). Persze, tudom, ez csupán üzleti fogás. Sokszor a szerencsétlen vásárló azt sem tudja, hol áll a feje, még el kell mennie a gyerekért, csak beugrott gyorsan bevásárolni a munka után, pláne nincs fogalma arról, milyen nap van ma és milyen messze van még a karácsony. Emlékszem arra a novemberi (!) reggelre, amikor megláttuk idén az első mikulást. (Aki egyébként mikulás-lány volt.) Nálunk is a városban az adventi gyertya első gyertyájával kigyúltak a karácsonyi égők a téren. (Persze egy táblácskán ott áll a felirat is: egészen december 23-ig élvezhetjük a fényárt.) De akkor mi világít majd akkor, ha tényleg itt lesz a karácsony? Ugyan, kit érdekel az, akkor már mindenki otthon vagy valamelyik wellness szállodában ünnepel és senki nem gyönyörködne a fényben. De vajon tényleg ez kell nekünk? Az áruházak kínálata akaratlanul is befolyásol bennünket, manipulálja az ünnepről alkotott képünket.

Ez az ünnep lényege? Forrás: pixabay

Hálaadás ünnepe – másképp

Szóval nem kell nekem új ünnep. Legalábbis nem abban az értelemben, ahogy a boltok, a reklámok sugallják. De igenis kell, hogy legyen olyan nap, óra, vagy olyan idő, amikor számot vethetek az egész évvel, annak minden nehézségével és örömével. És kell, hogy hálát adhassak mindazért, ami jól sikerült, vagy legalább jobban, mint azt vártam. Télen a szőlő képe is megváltozik. Lenyugszik, elcsendesül, elpihen. Messze van már a szüreti felfokozott időszak. Távoli a seregélyek hangja. A szőlő sem nő – látszólag. Mert ha ez az időszak kimarad, ha nincs a lecsendesülés, akkor nincs erőgyűjtés sem. Erőgyűjtés a következő évre, a következő termésre. Hát ezért van szükségem a hálaadás ünnepére. Szükségem van az elcsendesülésre, hogy erőt tudjak gyűjteni, és hogy megtapasztaljam, akkor is folyik a munka, az élet, ha az kívülről nem látszik. És tudom, erre van szüksége másoknak is. Egy kis csendre, nyugalomra, és szívből jövő hálára mindazért, amit idén kaptunk.