Most, hogy már végre újra visszatértem a munkába is a szerintem kicsit elhúzódó lábadozás után, ismerkedem a borainkkal. A szüret első felében (október elejéig) én is ott voltam, a késői fajtákat viszont már nélkülem szedték le. A tételek azóta már egy kivételével ki is erjedtek, és ennek fényében látjuk azt is, milyen volt az idei évjárat. Tavaly sokat küszködtünk a fürtöket is ellepő rengeteg harlekinkaticával, és erre számítottunk az idei évben is. Nagy meglepetésünkre (és megelégedettségünkre) idén alig láttuk őket. Úgy tűnik, az idei szárazabb időjárást nem szerették annyira.

Fehérbort két fajtából készítettük. Idén szüreteltünk először juhfarkot (a tavalyi rossz idő nem kímélte ezt a fajtát sem) és kellemes, friss, üde és nagyon szép illatú bor lett belőle. A rajnai rizling szüretével kicsit “megcsúsztunk” (egy picit érettebben lett leszedve, mint azt szerettem volna), azon a héten 28 fokos meleg volt, így a mustfok is magasabb volt, mint azt szerettem volna. (Ahhoz, hogy üde, könnyed és pezsgőnek való borunk legyen, kicsit korábban kellett volna szüretelni.) Miután a rajnai is kierjedt, már látjuk, hogy a bora sokkal testesebb lett, így idén pezsgő ebből nem készül.

Vörösbort négy fajtából készítettünk: a kadarka olyan, mint minden évben, a kékfrankos és a cabernet franc viszont szerintem sokkal-sokkal jobb, mint tavaly. Bár még sokat fognak fejlődni, simulni az ízek, összességében nagyon szépek a tételek. Idén sikerült nagyon szép, illatos rozét is készítenünk, a múlt hetek hideg időjárásának is köszönhetően sikerült nagyon hidegben erjeszteni, így nagyon friss, üde, zamatos bor lett belőle.

Az elején írtam, hogy egy tétel kivételével minden kierjedt. Ez az utolsó viszont igazi különlegesség lesz, már nagyon kíváncsian várom. November elején többször is mértünk fagypont alatti hőmérsékletet, ez pedig a még tőkén lévő szemeket is “megfagyasztotta”, a szemek betöppedtek. A következő héten leszüreteltük ezeket a fürtöket – mielőtt a madarak is felfedezték volna, és most várjuk, hogy kierjedjen a jégborunk. A szőlőbe megérkeztek a fenyőrigók – bár a héten nagyon meleg van, úgy tűnik, szerintük mégis lesz idén tél.

Még februárban indultam el, hogy beszerezzem az összes engedélyt, ami a termelői borkiméréshez szükséges (jegyző, NÉBIH, VPOP stb.). Október közepére az utolsó papírom is meglett, így most már az összes engedély birtokában várom a vevőket, érdeklődőket, kóstolókat és mindazokat, akik szeretik a jó borokat.

És bár most a mi borainkról szól ez a bejegyzés, nem csak a saját borainkat kóstolgatjuk, nézegetjük és figyelemmel követjük a fejlődésüket, de a többi borász és lelkes kisebb gazda borait is megkóstoljuk. Ez azért is jó, mert így látjuk a mieinket is a többiekkel összehasonlítva, illetve képet kapunk az évjáratról is. Látjuk azt is, milyen hibákkal, nehézségekkel küzdenek mások – és mi is. Hogy csak a mi házunk tájáról vegyem a példát, a mi rajnaink is sokkal kevésbé lenne élvezhető, ha nem visszük be Mindentudó Pali bácsihoz, aki sokat segített nekünk abban, hogy a megfelelő derítőszereket használva újra élvezhető, szép illatú és zamatú legyen a borunk. Az egyik fontos tanulság, amit az idei évben tanultam, hogy a borokat kóstolni kell – sokszor, minden héten, mert így könnyebben és gyorsabban észre lehet venni az esetleges (még kezelhető) hibákat.

És az év végéhez közeledve a pincéből áthoztunk egy rakatnyi pezsgőt, hogy rázóállványra kerüljenek, és hogy seprőtelenítsük őket. Ezek a palackok még az elmúlt év decemberében kerültek palackozásra, nagyon kíváncsi vagyok, a hosszas seprőn tartás milyen ízeket hozott elő!