Indul az új évad! Örömök és bánat.

A hosszú téli hallgatás után újra indul az élet itt, a blogon is. Bár a tél igencsak hosszúra sikeredett, és az a márciusi havazás sem esett jól a tavaszi melegre áhítozó lelkemnek, természetesen nem állt meg az élet Bátán, a borászatban sem.

Disznóvágás, téli örömök…

Bár decemberben nem sok munka adódott, ilyenkor a szüreti hajtás és az új borok kezelése után – az ünnepek közeledtével – mi is megpihentünk egy kicsit. Persze ilyenkor sem volt teljes a leállás, csak más, örömteli feladatok kerültek előtérbe. Karácsony előtt disznót vágtunk – no, nem a borászatban, hanem odakint, a feldolgozást a konyhában végeztük, a sok munka után pedig a kóstoló teremben pihentünk meg. Aztán a szilveszter közeledtével ismét megszaporodott a munka, hiszen a legtöbben ilyenkor keresik a pezsgőt, amit lehetőleg frissen degorzsálunk.

Metszés, borversenyek, tévészereplés

Januárban pedig elkezdődött nálunk is a metszés. Természetesen először a kevésbé fagyérzékeny fajták és területek kerültek sorra, majd amikor igazán téliesre fordult az idő, akkor ezt is abba kellett hagyni. A hideg elől mi is bemenekültünk a borászatba, ahol “kellemes” 10 fokos meleg uralkodott. Kéneztünk, fejtettünk, és figyelemmel kísértük a borok alakulását, azzal a tudattal, hogy mi már nagyrészt megtettük, amit lehetett, a többi most már a bor dolga. Márciusban pedig egy kis előzetest láthattunk abból, milyen is lett a tavalyi munka eredménye: elkezdődtek a borversenyek. Borversenyt szerveztünk, zsűriztünk is, versenyeztettünk is, és mostanra már nagyjából kialakult egy kép bennünk is az évjárat kapcsán. Az már látszik, hogy az időjárás kedvezett a fehér borainknak, amik nagyon szépen szerepelnek a megmérettetéseken. A vörösök még egyelőre érnek, fejlődnek. A Merlot most még nyers – no nem túlságosan, csak annyira, amennyire ez normális ilyenkor, tavasszal. A Kadarkánk szüretével sokáig vártunk (a jégverte területről érkezett, majdnem egy hónappal később érett meg, mint máskor), és bár érződik rajta a “jégverés” íze, könnyed, gyümölcsös siller lett belőle. Aztán járt nálunk a tévé is, és teljesen véletlenül és akaratomon kívül nemcsak a borászat és Édesapám, de én is bekerültem egy interjú erejéig.

És az üröm az örömben

Aztán sajnos a nehéz események sem kerülték el a házunk táját. A féltve őrzött Syrah borunk új gazdára talált, és mi ennek nagyon örültünk. A borról itt már írtam egy bejegyzést korábban. Amiért most újra említem, az egy nagy szomorúságunk is. Sajnos a barátnőm, aki a kezdet kezdetétől támogatta az első próbálkozásaimat, aki jókedvével, élni akarásával, harsány vidámságával mindig fel tudott vidítani, sok szenvedés után új gazdára talált, vagyis jobban mondva már az igazi, jóságos Gazdánál van. Még most is előttem van, amikor az első transzplantáció után kijött hozzánk egy napra, és a jó levegő, a jó bor, a jó kolbász után feltöltődve ment haza. Sokat tervezgettük, hogy majd nyugdíjas éveinkben együtt borozgatva nézzük a világot, és jókat nevetünk. Tudom, hogy most is, minden nap itt van velünk, a szívünkben. És most is, minden egyes nap hálás vagyok érte, hogy ismerhettük és szerethettük őt.