Bár már vége van az adventi és karácsonyi vásároknak, amikor a fahéj-a citromhéj és a szegfűszeg illata csábított bennünket úton-útfélen a forralt bor árusokhoz, azért a forralt borok most sem időszerűtlenek. Egy hideg téli nap végén, a gyerekekkel való szánkózás, hógolyózás után, kinti munkák (favágás, metszés, hólapátolás stb.) végeztével egy meleg forralt bor felmelegíti a testünket, lelkünket, és távol tartja a náthát is. A forralt bor – módjával fogyasztva – egészséges is, nemcsak azáltal, hogy felmelegít bennünket, hanem a benne lévő fűszerek is hatnak a szervezetünkre. (A fahéj pl. kiváló emésztést elősegítő, a kardamom étvágygerjesztő, a szegfűszeg antibakteriális hatású.)

A forralt bor régóta ismert ital. Régebben (úgy 200 éve) az enyhén megecetesedett borból készítették, hogy cukorral, fűszerekkel feljavítva “elfedjék” az enyhén ecetes ízt.

Hogy hogyan keletkezett az ecetes bor? Sajnos ez a borbetegség nem kezelhető. Létrejöttét a meleg pince, a nem kielégítő higiénia, a magas hőmérsékleten végbemenő erjedés is elősegíti, az ecetsav baktériumok elszaporodásának kedvez a nem kielégítő kénezés és a hordó “darabban tartása”, azaz a nem teljesen feltöltött tárolóedény. Az ecetes bor karcos, szúrós szagú, íze ecetre emlékeztető. Ekkor sajnos már nem lehet rajta segíteni, ha másik borhoz adjuk, az egészséges bort is megfertőzi.

Manapság érdemesebb a forralt bort is jó minőségű borból készíteni, mint ahogy a főzéshez használt bor sem rossz minőségű, netán hibás tétel. (De azért ne a legdrágább, különleges minőségű vörösborokból készítsük el, elég a mindennapi, jó minőségű vörösbort választani erre a célra.)

Az adventi vásárok szerte Európában, így Németországban is nagyon népszerűek. A bajor adventi vásárok elmaradhatatlan kelléke a forralt bor, amelyet kortyolgatva nem érezzük a metsző hideget sem. A nürnbergi vásáron pl. minden évben új, karácsonyi motívumokkal díszített poharakban kínálják az árusok a forralt bort. (Igen, nem eldobható műanyag pohárban, hanem elmosható, újra felhasználható poharakban, melynek díszítése minden évben más, és melyet ott a helyszínen, egy teljesen felszerelt mosogatóberendezéssel mosnak teljesen tisztára.)

A nürnbergi adventi vásár. A kép a christkindlesmarkt.de oldalról származik, készítője: Steffen Oliver Riese.

Karácsonykor a Bajorországban élő sógornőmék leptek meg bennünket egy üveg (palackozott!) forralt borral. A forralt bort palackozó Gerstacker Weinkellerei (pincészet) mára már kizárólag ízesített alkoholos italok forgalmazásából él. A Nürnberger Christkindles-Markt Glühwein a nürnbergi adventi vásárok hangulatát idézi illatában és ízében, a cég állítása szerint a nürnbergi adventi vásáron fogyasztott forralt borok 80 százaléka az ő termékük, ami nagyon figyelemre méltó. A termékhez olasz, IGT területről származó Sangiovese-t (a termék alkoholtartalma 9,9 v/v %) használnak, ehhez adják a fűszerek garmadát: szerecsendiót, szerecsendió virágot, ánizst, kardamomot, szegfűszeget és szegfűborsot, fahéjat, narancs- és citromhéjat, áfonyát. Felmelegítve fogyasztandó, a megbontott üvegben maradt italt hűtőben kell tartani és napokon belül elfogyasztani. Nagy előnye az italnak, hogy a fűszerek és a cukor nem fedik el teljesen a bor ízét, azaz végig tudjuk, hogy nem egy fűszerekkel álcázott lőre, hanem tisztességes, jó minőségű boros ital kerül a poharunkba.

Nürnbergi palackozott forralt bor.

Persze mi magunk is készíthetünk otthon saját forralt bort, mindig az aznapi hangulatunk, az éppen fellelhető fűszereink segítségével. Használhatunk hozzá tetszés szerint mézet vagy cukrot (1 literhez ízlés szerint 6-8 dkg-ot) , egyéb édesítőszereket, narancs- és citromhéjat, fahéjat, de akár gyömbért, mazsolát, aszalt gyümölcsöket, vaníliát, borsot, chilit is. A variációk száma végtelen, teljesen az ízlésünktől és a hangulatunktól függően. Az elkészítésnél egyre kell ügyelni: ne forraljuk fel a bort, csak melegítsük, különben elvész belőle a bor aromája (és persze az alkoholtartalma is)!

És hogy milyen ételek valók a forralt bor mellé? Például nagyszerű hozzá a hasonló ízvilágot tükröző mézeskalács, vagy a fahéjas-szegfűszeges sütemények, de sós lepényekkel, foccacciával, pogácsával is finom.