Nyaralás és családi ünnepek

Nyár van, a gyerekek össze-vissza nyaralnak, sosem tudom, mikor hány tányért terítsek, ki jött meg a táborból, ki van még ott, és mikor fog ő is megjönni. Alapvetően szeretem az ilyen időszakokat is, mert ilyenkor több idő marad arra, hogy az itthon maradottal plusz időt töltsek, és az ilyen “soron kívüli” törődés jól tud jönni. Persze a táborok és egyéb elfoglaltságok ritkán igazodnak a családi névnapokhoz és születésnapokhoz. Így történhetett, hogy egészen egyszerűen elfeledkeztem arról, hogy középső lányomnak a névnapi ajándék mellé “jár” egy torta is. Igaz, ennek több oka is volt, egyéb egyeztetést is igényelt az ünneplés, mégis gyorsan kellett döntenem. Fogtam hát a kocsikulcsot és a hipermarket felé vettem az irányt. Valami hűsítő málnásat szerettem volna készíteni, gyorsan vettem is málnát, tejszínt. Aztán – szokásom szerint – bolyongtam még egy kicsit a boros polcok között. Szeretem nézni a borokat. Szeretem nézni a sokféle címkét, évjáratot, fajtát – és persze akad olyan is, amikor megtalálom az elrejtett kincset vagy éppen a “hibát” (ehhez lásd korábbi írásomat itt). Most sok rozét leértékelt az áruház, jó volt nézegetni a palackokat, válogatni. Persze nem véletlen, hogy ilyenkor olcsóbb a rozé bor. Nemcsak azért, mert az ilyen melegben egy pohár hideg rozé az egyik legjobb hűsítő, hanem mert a rozé “kényes természetű”, illik egy év alatt eladni (azaz a 2013-as rozét pl. idén őszig), mert színét, frissességét ezen időszak alatt őrzi meg a leginkább. Végül hosszas ismerkedés után egy Szekszárd környéki rozéra esett a választásom. Aztán nem maradt több időm, sietni kellett haza. Este gyorsan összeállítottam egy kakaós vizes piskótát.

Hozzávalók:

• 4 egész tojás
• 25 dkg porcukor
• 18 dkg liszt
• 2 dkg kakaópor (hollandi)
• 8 kanál víz
• 1 kk. sütőpor

Először a tojásfehérjéket vertem fel 4 evőkanál vízzel, majd amikor majdnem készen volt, adtam hozzá 5 dkg cukrot, és tovább vertem keményedésig.
Utána a tojássárgákat 4 evőkanál vízzel és a maradék cukorral habosra kevertem (kifehéredésig). A lisztet, a kakaóport és a sütőport összekevertem, felét a tojássárgájás masszához adtam, óvatosan elkevertem, hozzáadtam a hab felét is, majd a maradék lisztes keveréket és a többi habot. Óvatos mozdulatokkal összekevertem, és már mehetett is a tortaformába, illetve a sütőbe. 180 °C-on 35-40 percig sütöttem.

Amíg a tészta sült, elkészítettem a krémet is:

60 dkg málnát botmixerrel összetörtem, majd szitán áttörtem.
Hozzáadtam 15 dkg cukrot, egy citrom levét és egy tasak zselatinfixet.

5 dl tejszínt habbá vertem (a nagy melegre való tekintettel ezt is 1 tasak zselatinfix hozzáadásával). A kétféle masszát óvatos mozdulatokkal összekevertem és a hűtőbe tettem, amíg a piskóta elkészült és kihűlt. A piskótát három lapra vágtam, a legalsó lapot visszaraktam a tortakarikába, erre egy adag krém jött, majd folytattam a rétegezést úgy, hogy a tetejére is jusson egy vékony réteg krém. A kész tortát egész éjjelre hűtőbe tettem. Másnap reggel a maradék krémmel díszítettem a süteményt.

A tortakrém és a címke tökéletes összhangja.

Mikor az ünnepi ebédhez terítettem, kikészítettem a bort és a tortát is. Akkor vettem csak észre, hogy megint működött a tudatalattim, hiszen a torta és a rozé címkéje gyönyörűen illettek egymáshoz. Persze a bort nem a süteményhez szántam, pompásan illett a halhoz. Gyönyörű, hagymahéj színű, tiszta illatú, gyümölcsös, friss rozét sikerült választanom, ami málnás-gyümölcsös ízével kitűnően illett a halhoz, és mintegy keretet alkotott az ebéd végén felszolgált málnatortával.

Köszönjük, Dúzsi Tamás!