A szőlőben a helyzet változatlan – mondhatnám, de ez csak félig igaz. Hiszen a helyzet mindig változik. Minden évjárat más és más, hiszen nincs két egyforma időjárású év, és ha lenne is, a szőlő fajtától és elhelyezkedéstől függően máshogy reagál az egyes időjárási jelenségekre. Az idei év pedig igencsak bővelkedik kihívásokban, a peronoszpóra és a lisztharmat számára is kedvezőek a feltételek, így nem lehet pihenni (és spórolni) a permetezéssel, ha azt akarjuk, hogy legyen termés.
Nemrég régi-új látogatónk akadt itt, Bátán, aki még az egyik legelső borbemutatómkor kóstolta a borainkat, s most, 8 év után újra felkeresett bennünket. Furcsa volt visszaemlékezni a kezdetekre, amikor még olyan sok tanulnivaló tornyosult előttem, de büszkeséggel töltött el, visszapörgetve az évek történéseit, mennyi mindent megtapasztaltam és megtanultam azóta.
Különleges volt ez a találkozás azért is, mert itt, a blogon is újra fel kellett idézni a honlap kezdeteit. És örömteli is volt ez az esemény, hiszen azóta is öröm van bennem (minden nehézség és kihívás közepette is), hogy mertem akkor váltani, és borászattal foglalkozom azóta is. Jó végignézni az idén újra megszépült feldolgozón, a sok virágon, a kerten (persze gaz is akad bőven ebben az évben, mégis a munkánk ezer gyümölcse fogad bennünket minden reggel, paradicsom, paprika, cukkini, krumpli, cékla, répa – és még sorolhatnám.) Nyolc évvel ezelőtt a kert sem volt még sehol…
Jók ezek az apró, kis örömök, és jó megállni olykor és rácsodálkozni ezekre a kis történésekre, előrelépésekre. Mert ezek, a hétköznapi, kis ajándékok is segítenek bennünket, ha belefáradnánk az idei év vég nélküli munkáiba. És ezek a kis örömök is megérdemlik, hogy megálljunk mellettük, és megünnepeljük őket. Talán nem minden lépést egy pezsgővel, de egy jó borral a vacsora mellé.
Isten éltesse a visszatérő vendégeket, és a zalai orvosokat!